" Jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul lemásolni."

Sokáig nem vonzott ez a könyv, mert túl nagy volt körülötte a felhajtás. Igazából, azt se tudtam, hogy pontosan miről szól, csak hogy van egy nő, aki utazgat, eszik és meditál. Úgy gondoltam, hogy valami túlértékelt, butácska, női regény komolyabb mondanivaló nélkül. Nem mintha mindig komoly témájú könyveket olvasnék....Ebből tanulva, nem szabad előítéleteket gyártani könyvekről :)

Így az olvasása után, oda-vissza vagyok érte! Legszívesebben most azonnal újraolvasnám.

Karácsonykor ment párszor a tv-ben, amikor kisebb részleteket láttam a filmből. És ezek pont olyan mondanivalót tartalmaztak, amik nagyon megfogtak.
Szerintem bizonyos könyvek csak pont jókor érkeznek az életünkben. A megfelelő időben tartjuk őket a kezünkben, és azokat az üzeneteket adják át nekünk, amikre épp szükségünk van.
Valahol azt éreztem, hogy maga a történet olvasása egy meditáció a számomra. Akit egy kicsit is érdekel önmaga megismerése, elfogadása, a múlttal való megbékélés és elengedés, biztos, hogy talál benne nagyszerű gondolatokat.

Aki esetleg még nem ismerné a történetet, annak egy kis rövid összefoglaló:

"Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk."

Olaszországban még csak egyszer jártam, de akkor nem fogott meg. A könyv olvasása után viszont el akarok  menni újra, és hagyni, hogy elcsábítson.
A finomabbnál finomabb ételek hatására az ember csorgó nyállal olvassa a könyvet :) A leírás pont olyan pörgős, élettel teli és vidám, mint maga az olasz nyelv és kultúra. Nem lehet nem szeretni. Tipikus nyaraló érzetet ad, amikor nincs más dolgod csak felkelni, sétálni, enni, nézelődni és élvezni az életet.

Az Indiában eltöltött időszak kicsit lassabb volt, "laposabb". De ez az időszak pont erről kellett, hogy szóljon. A befelé fordulásról, önmegismerésről, a csendről. Csodálom, aki órákon át tud meditálni. A békesség és a nyugalom, ami a meditáció során elérhető, pedig irigylésre méltó. Ez a rész hordozza a legmélyebb üzeneteket. Hogyan fogadjuk el önmagunkat, hogyan bocsássuk meg a múltbéli sérelmeinket, és hogyan lépjünk túl a csalódottságunkon.

Bali pedig egyszerűen csak a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot sugallta, amire sok mindenki vágyik. Finom ételek, tengerparti séták, szerelem, barátok. Mindent a megfelelő mértékben és mennyiségben. Megtalálni a boldogságot a mindennapi dolgokban, segíteni másokon, szeretni és elfogadni önmagunkat.

Külön tetszett, hogy ez az írónő önéletrajzi műve. Nagyon őszinte benne, felmeri vállalni gyengeségeit, félelmeit, hibáit. Szerintem sok ember kacérkodik a gondolattal, hogy milyen lenne mindent a hátuk mögött hagyni egy rövid időre és elmenni valahova, csak úgy. Kicsit hátrahagyni a munkát, a mindennapi gondokat, a mókuskereket és a mának élni, önmagunkra koncentrálni.
Meggyászolni a veszteségeinket, az elvesztett csatákat, feldolgozni a múlt sérelmeit, hagyni, hogy a sebek begyógyuljanak, és ami a legfontosabb, elfogadni és szeretni önmagunkat.

A könyvnek van második része is. Ha olvastátok, kíváncsian várom a véleményeteket, hogy megéri e elolvasni, van e olyan jó, mint az első rész.
A filmet is megszeretném nézni, hogy a csodás helyszínek megjelenjenek a szemeim előtt és, hogy még egy kicsit a könyv világába élhessek. Bár fogadni mernék rá, hogy nem lesz olyan jó, mint a könyv volt :)

Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer olvassa el a könyvet. De ez a mű azon kevesek közé tartozik, amit megéri többször is elolvasni életünk során, mert minden egyes olvasással tanulunk és kapunk tőle.

"A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezű ajándék is a világ számára. Amikor az ember megszabadul az összes nyomorúságától, akkor többé nem akadályozza sem önmagát, sem másokat a boldogság elérésében. Végre szabadon élvezheti mások társaságát, és szabadon felajánlhatja a segítségét."