Ezt a könyvet már nagyon régen felírtam az "Elolvasandók" listámra, végül barátnőmtől, egyben könyvmolytársamtól meg is kaptam :)
Idén eddig nagyon jó könyveket olvastam. De Nevem Pilgrim felülmúlt majdnem minden eddigi thrillert és krimit, amit valaha olvastam! Egy kivétel van, Sophie McKenzie Mióta meghaltál műve az etalon.

700 oldal olyan gyorsan elrepült, mintha csak 300 lett volna. Egy oldalig sem lankadt az izgalom a cselekményben. Egyszerűen, zseniálisan volt felépítve újabbnál újabb csavarokkal.

"A Pilgrim egy olyan ember fedőneve, aki nem létezik. Egy gazdag amerikai család fogadott gyermekeként valaha az amerikai titkosszolgálat kémtevékenységében működött közre. Mielőtt névtelen nyugdíjasként eltűnne, meghatározó könyvet ír a törvényszéki orvostanról.
E könyv azonban kísértetként tér vissza hozzá. Ennek alapján akad a nyomára Ben Bradley, a New York-i detektív, aki elviszi egy lepusztult szállodai szobába. Ott egy kádnyi savban egy nő holtteste hever, akinek vonásai eltűntek, fogai hiányoznak, ujjlenyomatai sehol. Tankönyvi gyilkosság ez és maga Pilgrim írta a könyvet.
Ezt követően a szokatlan és emberpróbáló nyomozás nyaktörő versenyfutássá válik az idővel, hogy Amerika megmenekülhessen az összeomlástól. Pilgrim útja egy mekkai nyilvános lefejezéstől egy elzászi náci haláltáboron és a Hindukus pusztaságán át egy török tengerpart elhagyott romjaihoz vezet, hogy megtalálja azt az arctalan férfit, aki megdöbbentő tömeggyilkosságra készül Istene nevében."

Nagy rajongója vagyok a detektíves, nyomozós, kémes történeteknek. De nagyon ritka már az eredeti cselekmény, hogy ne egy sablonos, ezerszer elismételt sztorit olvassunk.
A leírásból is kitűnik, hogy egy összetett, izgalmas irományban reménykedhetünk. Szerencsére, ez az első laptól az utolsóig így is van. Egy percig sem unatkozunk.
Ami esetleg hátránya lehet a könyvnek, azok a kínzások és halálesetek túl részletgazdag leírása. Volt 1-2 rész, amikor már az émelygés kerülgetett :) De ezektől eltekintve toplistás könyv.

Van a főhősünk, akinek rengeteg neve volt már életében. Talán már az igazi nevére ő sem emlékszik. Ő lesz Pilgrim. Mindig is fontos szerepet töltött be a titkos szolgálat életében, olyannyira, hogy csak pár ember tudott a létezéséről és munkásságáról. Az egyik küldetése után nyugdíjba vonul és ír egy könyvet, amiben a tökéletes bűntényeket meséli el.
A könyv alapján történik New Yorkban egy gyilkosság. Olyan tökéletesen hajtották végre, hogy szinte esélytelen nyomokat találni. A falon van egy naptár, amin Bodrum városa van Törökországból. Valamint egy számsor, ami török telefonszámra utal. Így Pilgrim odautazik. Nem véletlen, hogy a szálak is idevezetnek, hisz egy itt történt gyilkossággal is összeköthető a new york-i eset.

A cselekmény közben egy másik szálon is fut, ami napjainkban nagyon is aktuális, a terrorizmusról. A másik főszereplő Szaracén. Egész kiskorától láthatjuk az életét Pilgrim narratívájában. Bemutatja a családját, Szaud-Arabáit, és hogy hogyan is vált terroristává. Szaracén egyetlen célja, ami fiatalkorától mindennap élteti, hogy megsemmisítő csapást mérjen Amerikára. Éveken át dolgozik és tesz a "szent célért", ami már nagyon közel áll a megvalósításhoz.

A szálak valahol egybe érnek, de csak nagyon későn derül ki, mi is az összekötő kapocs. Nincsenek klisék és elcsépelt fordulatok. A könyv Amerika sebezhetőségére hívja fel a figyelmet. Sőt, az emberiség sebezhetőségére, aminek sajnos mindannyian ki vagyunk téve.
Átlag emberként örülhetünk, hogy nem tapasztaljuk és érzékeljük milyen fenyegetések vesznek minket körbe. Mert különben, félelemben töltenénk az egész életünket.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki vágyik az izgalomra, a fordulatokra, a kiszámíthatatlanságra! Zseniális mű! A valaha olvasott legjobb thriller! Garantált, hogy este az olvasást fogod választani alvás helyett ;)

A könyv a Libri Kiadó gondozásában került kiadásra! Köszönet érte!

Értékelés: 10/10

 " Jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul lemásolni."

Sokáig nem vonzott ez a könyv, mert túl nagy volt körülötte a felhajtás. Igazából, azt se tudtam, hogy pontosan miről szól, csak hogy van egy nő, aki utazgat, eszik és meditál. Úgy gondoltam, hogy valami túlértékelt, butácska, női regény komolyabb mondanivaló nélkül. Nem mintha mindig komoly témájú könyveket olvasnék....Ebből tanulva, nem szabad előítéleteket gyártani könyvekről :)

Így az olvasása után, oda-vissza vagyok érte! Legszívesebben most azonnal újraolvasnám.

Karácsonykor ment párszor a tv-ben, amikor kisebb részleteket láttam a filmből. És ezek pont olyan mondanivalót tartalmaztak, amik nagyon megfogtak.
Szerintem bizonyos könyvek csak pont jókor érkeznek az életünkben. A megfelelő időben tartjuk őket a kezünkben, és azokat az üzeneteket adják át nekünk, amikre épp szükségünk van.
Valahol azt éreztem, hogy maga a történet olvasása egy meditáció a számomra. Akit egy kicsit is érdekel önmaga megismerése, elfogadása, a múlttal való megbékélés és elengedés, biztos, hogy talál benne nagyszerű gondolatokat.

Aki esetleg még nem ismerné a történetet, annak egy kis rövid összefoglaló:

"Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk."

Olaszországban még csak egyszer jártam, de akkor nem fogott meg. A könyv olvasása után viszont el akarok  menni újra, és hagyni, hogy elcsábítson.
A finomabbnál finomabb ételek hatására az ember csorgó nyállal olvassa a könyvet :) A leírás pont olyan pörgős, élettel teli és vidám, mint maga az olasz nyelv és kultúra. Nem lehet nem szeretni. Tipikus nyaraló érzetet ad, amikor nincs más dolgod csak felkelni, sétálni, enni, nézelődni és élvezni az életet.

Az Indiában eltöltött időszak kicsit lassabb volt, "laposabb". De ez az időszak pont erről kellett, hogy szóljon. A befelé fordulásról, önmegismerésről, a csendről. Csodálom, aki órákon át tud meditálni. A békesség és a nyugalom, ami a meditáció során elérhető, pedig irigylésre méltó. Ez a rész hordozza a legmélyebb üzeneteket. Hogyan fogadjuk el önmagunkat, hogyan bocsássuk meg a múltbéli sérelmeinket, és hogyan lépjünk túl a csalódottságunkon.

Bali pedig egyszerűen csak a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot sugallta, amire sok mindenki vágyik. Finom ételek, tengerparti séták, szerelem, barátok. Mindent a megfelelő mértékben és mennyiségben. Megtalálni a boldogságot a mindennapi dolgokban, segíteni másokon, szeretni és elfogadni önmagunkat.

Külön tetszett, hogy ez az írónő önéletrajzi műve. Nagyon őszinte benne, felmeri vállalni gyengeségeit, félelmeit, hibáit. Szerintem sok ember kacérkodik a gondolattal, hogy milyen lenne mindent a hátuk mögött hagyni egy rövid időre és elmenni valahova, csak úgy. Kicsit hátrahagyni a munkát, a mindennapi gondokat, a mókuskereket és a mának élni, önmagunkra koncentrálni.
Meggyászolni a veszteségeinket, az elvesztett csatákat, feldolgozni a múlt sérelmeit, hagyni, hogy a sebek begyógyuljanak, és ami a legfontosabb, elfogadni és szeretni önmagunkat.

A könyvnek van második része is. Ha olvastátok, kíváncsian várom a véleményeteket, hogy megéri e elolvasni, van e olyan jó, mint az első rész.
A filmet is megszeretném nézni, hogy a csodás helyszínek megjelenjenek a szemeim előtt és, hogy még egy kicsit a könyv világába élhessek. Bár fogadni mernék rá, hogy nem lesz olyan jó, mint a könyv volt :)

Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer olvassa el a könyvet. De ez a mű azon kevesek közé tartozik, amit megéri többször is elolvasni életünk során, mert minden egyes olvasással tanulunk és kapunk tőle.

"A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezű ajándék is a világ számára. Amikor az ember megszabadul az összes nyomorúságától, akkor többé nem akadályozza sem önmagát, sem másokat a boldogság elérésében. Végre szabadon élvezheti mások társaságát, és szabadon felajánlhatja a segítségét."

A 2016-os év egyik legnagyobb sikere volt Noah Hawley thrillere. Az író kellő tapasztalattal vágott neki a könyv megírásának, aminek köszönhető ez a letehetetlen történet.

"Egy ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Marthas Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.
Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?"

A fülszöveg alapján kicsit másabb cselekményre számítottam. A leírás alapján sötétebb, gonoszabb háttérre. Elképzeltem, hogy Scott-nak milyen hátsó szándékai lehettek, vagy mit akar elérni a gyerek megmentésével.
Aztán elkezdtem olvasni a könyvet és teljesen más verziót kaptam. Egy sokkal jobbat, mélyebb tartalommal, fontos mondanivalóval!

Nagyon tetszett a könyv szerkezeti felépítése.
Minden felnőtt utas életébe kapunk egy kis betekintést. Láthatjuk hogyan éltek, milyen gondokkal küzdöttek, milyen gondolatok kavarogtak a fejükben. Összességében mindenkinek volt olyan probléma az életében, amiért megölhették volna, vagy épp a repülőgépet az óceánba vezethették volna.
A szereplőek részletesen kidolgozottak, egyéni karakterek, szinte valós személyeknek tűnnek. Van, akit meg lehet kedvelni és van, akitől a hideg is kiráz.

A cselekmény nem túl pörgős, nincs benne akció a katasztrófa bekövetkezése után, de ennek ellenére mégis érdekfeszítő az olvasmány, ahogy egyre több információt tudunk meg az utasokról, valamint a nyomozásról.

A lezárás, amiért lezuhant a gép, kicsit túl egyszerűnek találtam. Valami nagyobb összeesküvés elméletre számítottam, meglepőbb csavarra. De valószínűnek tartom, hogy pont ez volt a lényeg.
Hisz a mai világban, a médiának túl nagy figyelmet szentelünk. Túl nagy jelentősége van, hogy "fontos" emberek mit mondanak, vagy mit próbálnak elhitetni velünk, mint ami valójában történt. Sok minden szól a showbussniess-ről, hogy valaminek hír értéke legyen, minél jobban ki legyen fordítva, hogy az embereket megrázza, elszörnyülködjenek. Manapság már csak az a hír, ha valami tragédia történik: valakit meggyilkoltak, kigyulladt egy ház, ellopták, lelőtték, eltűnt....Amerikára pedig még inkább igaz, hogy Te legyél az első, aki közvetíti a szerencsétlenséget, Te tudj olyat mondani, amit a többi csatorna még nem tud.

Még egy fontos kérdést, szempontot tárgyal a könyv. Ez pedig a pénz hatása az életünkre, vagy pontosabban fogalmazva, hogyan irányítja az életünket. Mikre képesek vagyunk, hogy még több legyen. Hogy olyan dolgokat tulajdonítunk fontosnak a pénz által, ami valójában nem feltétele a boldogságnak, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Persze, a felső tízezer emberei közt más csaták folynak, mint egy átlag embernél, de a könyv a tökéletes példa rá, hogy nem feltétlenül boldogabbak, vagy van jobb életük.

Rég olvastam ennyire izgalmas könyvet, ami tényleg az első laptól így megfogott volna. És ezt az érdeklődést fent is tartotta az utolsó sorokig. Nagyon tetszettek a szereplők, főleg Scott viselkedése, gondolkodásmódja. Hogy megpróbálja megtalálni az életben, ami igazán fontos és, ami igazán számít. Érdekes és összetett személyiség.

A jó hír, hogy a könyvet megfilmesítik. A forgatókönyvet maga az író fogja készíteni, így reménykedhetünk egy jó filmes adaptációban is.

Nálam felkerült a legjobb könyvek közé az olvasmány. Mindenképp jó kezdés az évnek, hogy egy ilyen eredeti történetet olvashattam már januárban.

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

Ti is beszerezhettek egy példányt 20% kedvezménnyel a kiadó honlapjáról!

Ez is elérkezett, hogy megírhatom Edward Rutherford New York című könyvének értékelését. Azt hittem, hogy soha nem fog eljönni ez a nap :)
December közepén kezdtem el olvasni a könyvet, nagy izgalommal vetettem bele magam, hisz imádott városom történelméről szól 796 oldalon keresztül. De bármennyire is lelkes voltam, úgy éreztem, hogy egyszerűen nem haladok az olvasással.

Ennek oka lehet, hogy egy nagyobb, mint A5-ös méretű könyvről van szó, nagyon sűrűn vannak a sorok, és, hogy 796 oldal!!!! Valamint, hogy rengeteget dolgozok, hisz a könyveket meg kell tudni venni valamiből :)

"New ​​York a világ egyik legizgalmasabb és legösszetettebb városa. Az amerikai álom és a szabadság szimbóluma. Ennek a városnak az életét meséli el Edward Rutherfurd nagyszabású, három és fél évszázadon átívelő regénye.
A történet nyomon követi New York küzdelmeit és felemelkedését az alapítástól kezdve egészen 2001. szeptember 11-ének mindent megrázó tragédiájáig. A hajdani szerény halászfaluból a szemünk láttára fejlődik ki a minden képzeletet felülmúló metropolisz, milliónyi ember otthona. Közülük is kitűnik a Master család, akik a puritán ősök letelepedésétől fogva igyekeznek talpon maradni a függetlenségi harcok, pénzügyi válságok és bandaháborúk okozta viharokban. Az egymást követő generációk eltérő sorsa és sokféle küzdelme lenyűgöző részletességű tablóvá áll össze, amely méltó ahhoz a sokszínűséghez és mozgalmassághoz, ami New Yorkot mindig is egyedülállóvá tette.
Rutherfurd regénye nem pusztán egyszerű városrajz, hanem családok, emberek sorsának finom érzékenységgel megrajzolt krónikája. A város története ugyanis a benne élő emberek történetéből íródik, szorgos polgárok, gátlástalan pénzemberek, jobb sorsra érdemes emigránsok életéből, akik szerettek és gyűlöltek, örültek és elbuktak ebben a sosem alvó, gigászi vadonban."

Azt leszámítva, hogy milyen hosszú volt a könyv és mennyi ideig tartott kiolvasni, egy csodálatos műről van szó.

Az én kapcsolatom New York-kal kb. 14-15 évesen kezdődött, amikor elkezdtem nézni a Szex és New Yorkot. A sorozat láttán teljesen beleszerettem abba az életstílusba, a városba. És akkor kezdett mániámmá válni minden, ami New Yorkhoz köthető, és célommá vált, hogy legalább egyszer kijussak és belélegezhessem a város levegőjét. Sőt, még arról is fantáziáltam, hogy ott fogok lakni. Na jó, néha még most is el-elképzelem :)
Aztán 20 évesen elhatároztam, hogy világot látok babysitterként. De Amerika helyett végül Angliát választottam, Londont, mert féltem olyan fiatalon neki vágni a nagy világnak és olyan messzire elmenni.
1 év után hazajöttem, és az volt a tervem, hogy 1-2 év után már Amerikában fogok kikötni. Ekkor találkoztam a férjemmel. És csodák csodájára az ő Anyukája még mindig kint él Amerikában. Tervezgettük, hogy pár éven belül kiköltözünk, de végül letettünk róla. Túl sok mindenki van itt nekünk Magyarországon, Debrecenben, akit nagyon fájó szívvel hagynánk itt. Vagy, nem is tudnánk itt hagyni :)
Viszont 2015-ben kiutaztunk 3 hétre. 1 hetet New Yorkban töltöttünk, 2 hetet a nyugati parton

El se tudom mondani, hogy mit éreztem, amikor megvettük fél évvel előtte a jegyet, milyen érzés volt felszállni a gépre, és milyen volt először utazni a New York-i metrón. Amikor először feljöttünk a felszínre a pénzügyi negyedben, és felnéztem mindenhol csak a felhőkarcolókat láttam magam felett. Akkor sírtam először New Yorkban, de nem utoljára :)
Ugyanezen napon, Lali megkérte a kezemet Greenwich Village-ben, a Molly's Cupcake-ban. Ekkor is sírtam. De legjobban, mikor a Central Park közepén egy csónakban ültünk és eveztünk. Sütött a nap, hallgattuk a csendet, körülvett a gyönyörű park, körülötte a szebbnél szebb épületek. És úgy éreztem ennél már boldogabb nem is lehetek.
Akkor is sírtam, mikor a repülőnk felszállt, és fentről láttam Manhattant. Nagyon nem akartam eljönni, szinte honvágyam volt/van, amikor rá gondolok. De tudom, hogy nem akkor láttam utoljára a sárga taxikat :)

És mivel New Yorkban történt a leánykérés, az esküvőnkön is sok minden New York témájú volt. Például az asztalokat híres épületekről neveztük el. A főasztal volt a Plaza Hotel :) A tortánkon körbe a New York Skyline volt díszítésként, vagy az egyik betanult táncunk Frank Sinatra New York című zenéjére történt. Így bátran kijelenthetem és büszkén vállalom, New York mániás vagyok!

Ez az én kis személyes történetem New Yorkkal. Ez talán kellett ahhoz, hogy érthessétek, bármi, ami New Yorkkal kapcsolatos, nekem nagyon fontos. Így ez a könyv egy hónapig egy mesevilágban tartott, ahol a város részese lehettem. És nem is akárhogy! Hanem több, mint 350 éven keresztül, az indiánoktól a 2001-es terrortámadásig.

A könyv egy modern történelem könyvnek is tökéletesen megfelelne. A regényben az a legszokatlanabb a többi könyvhöz képest, hogy még ha a szereplők kitaláltak is, az események valósak, hisz a történelmünk része, tanultunk róla a suliban.
Nagyon jó volt több szemszögből, több társadalmi rétegből látni ugyanazt a kort. Mindenkinek meg voltak a maga nehézségei. Általában egy magasabb rangú család volt középpontban és egy alacsonyabb rendű. Viszont itt olyan szélsőségekről lehet beszélni, mint a rabszolga tulajdonosa és maga a rabszolga. Vagy, akik a háborúkból meggazdagodnak, és akik épp a háború miatt éheznek.
Tetszett, hogy a különböző nemzetek bevándorlását és beilleszkedését, szokásaikat is megismerjük.
Hogy közben "láthatjuk" a fejlődést iparilag, gazdaságilag, hogy hogyan terjeszkedik és tör világhatalomra Amerika, hogyan lesz New York a világ központja.
Egy család van, ami az egész könyvben fontos szerepet játszik és nemzedékről nemzedékre láthatjuk felemelkedésüket vagy épp bukásukat.

Olyan érdekes információk vannak a könyvben, ami egy New York imádónak szinte kötelező tudni. Mint, például, mikor kezdték el kialakítani a Central Parkot, mikor és hogyan épült a Chrysler Building vagy az Empire State. Milyen hatása volt a Brooklyn-híd megépülésének, hogyan vélekednek ezekről az akkori kor emberei. Vagy, ami még nagyon izgalmas volt számomra a technikai fejlődés megjelenése, mint az autó, a fényképezőgép, a metró.

Az egyik kedvenc részem, amikor egy olasz család érkezik az Ellis Island-re. A remények, az álmok, amiket magukkal hoznak, az első pillantásuk a Szabadság-szoborra, az izgalom a vizsgálás során, hogy vajon mindenkit átengednek e. A remény egy új, szebb, biztosabb jövő felé, szinte tapintható a sorok között.
Vagy, amikor divatba jön az első "fürdőruha". Pontosabban valami zubbonyszerű dolog, ami mindent eltakar egy nőn.

A háborús részek néha kicsit unalmasak voltak, de érdekes volt olvasni a rabszolgák felszabadításról és, hogy a megkülönböztetés milyen sokáig megmaradt. Ugyanez volt érvényes a bevándorlókra, ami azért érdekes, mert szinte minden amerikai bevándorlók leszármazottja. Vagy, hogy milyen különbség van a régi és az újgazdagok között, ahogy a könyv fogalmaz, és ez milyen státuszszimbólumokkal jár együtt.

Voltak benne szomorú részek is, de a legkiemelkedőbb ezek közül nyilván a 2001.-es terrortámadás. Főként annak köszönhető, hogy ez már az én időmben játszódik, így sokkal jobban át tudtam élni a történéseket. Viszont a szereplők élethelyzete nagyon tanulságos, amire ők is a katasztrófa hatására jönnek rá.

Az elmúlt egy hétben sikerült a könyv egyharmadát elolvasnom, így nagyon a mindennapjaim része volt, és még a hatása alatt vagyok. Annyi minden történik benne 800 oldalon keresztül, annyi információ, annyi élet, hogy felfogni is nehéz.

Nagyszerű könyv! Akit kicsit is érdekel maga New York városa, vagy a történelme, a sokszínűsége, az ott élő emberek története, mindenképp olvassa el, mert megéri rászánni az időt.

Ritkán szoktam idézni könyvből, mert elfelejtem mire az értékelést megírom. De itt voltak olyan mondatok, amik szerintem tökéletesen lefestik, hogy milyen is Amerika, milyen csodálatos hely New York!

"...ám egyszersmind a kiválóság, a művészetek, a zene, a végtelen lehetőségek hazája is."

"Képzeld el- susogta a kert. Szabadság - harsogta a torony. Képzeld el a szabadságot. Ezt üzeni a város, amit annyira szeret. Igazán nem is kell több. Megálmodni és valóra váltani. Ám legelőször is, megálmodni."

Értékelés:5/5

Már csak pár nap van hátra ebből az évből, így elérkezett az ideje, hogy visszatekintsük és értékeljük az évet.

Mindenkinek más szempontok jutnak ilyenkor az eszébe: meg lehet vizsgálni a pénzügyi helyzetünket, vagy a karrierünk fejlődését, vagy csak elővenni az év eleji fogadalmi listát, már ha volt ilyen.

Könyvmolyként, mindenképp felül kell vizsgálnom az idei év munkásságát és ezen belül is, kategóriák szerint értékelni nemcsak a saját teljesítményemet, hanem a könyvekét is :)

Egy gyors statisztika:
Idén 41 könyvet sikerült befejeznem, a 42. még olvasás alatt van, talán be is fejezem még szilveszter előtt. A 41 könyvből 4 szakmai, vagy munkámhoz, önfejlesztéshez kapcsolódik.
A 41 könyv pontosan 15974 oldalt jelent, de inkább az írnám, hogy 15000-16000 oldalt olvashattam el ebben az évben.

Műfajban a romantikus könyvek vannak középpontban, de azért krimik is akadtak szép számmal.
Augusztusban teljesítettem a Könyvkihívás-t, amiről itt olvashattok bővebben. A bejegyzésben röviden értékeltem minden könyvet, így nem ismételném magam.
Ezután pedig minden elolvasott könyvről írtam bejegyzést, így itt külön értékelést már nem fogok írni róluk.

Viszont különböző szempontok szerint besorolom őket, ahol a kategória 3 helyzettét fel is sorolom.
De először is az elolvasott könyvek borítói:

Legjobb romantikus:
1. Jojo Moyes - Miután elveszítettelek
2. Carrie Hope Fletcher - Túlvilági szerelem
3. Mary Alice Monroe - Nyárutó

Legjobb krimi/thriller:
1. Sophie McKenzie - Mióta meghaltál
2. Paula Hawkins - A lány a vonaton
3. Frei Tamás könyvek (Muszáj vagyok csalni :) )

Legmegrázóbb:
1. Priscilla Sibley - Csillagpor
2. William R. Forstchen - Egy másodperccel később
3. Samantha Hayes - Míg enyém leszel

Legszórakoztatóbb:
1. Jenny Colgan könyvek (Újabb csalás :) ) Itt és itt.
2. Stephenie Meyer - A Vegyész
3. Mary Alice Monroe - Nyári emlékek

Legszebb borító:
1. Mary Alice Monroe - Nyáriutó
2. Carrie Hope Fletcher - Túlvilági szerelem
3. Priscilla Sibley - Csillagpor

Legunalmasabb:
1. Saskia Sarginson - Nélküled
2. J. K. Rowling - Bogárd Bárd meséi
3. Lesley Pearse - A múlt nyomában

És lehetne még kategorizálni, de így is nehéz volt vagy nem is tudtam dönteni bizonyos esetekben :)

Elégedett vagyok az olvasás mennyiségével, hisz tavaly "csak" 24-et olvastam. Amikor megemlítem valakinek, hogy mennyit olvastam ebben az évben, legtöbbször az a reakció, hogy jó sok szabadidőm van. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy okosan osztom be a szabadidőmet.
Elég keveset tv-zek, nem játszok semmilyen konzolon. Ezzel már rengeteg időt nyerek magamnak. Emellett ugyanúgy dolgozok én is, háztartást vezetek, a többi hobbimnak is szeretek élni és megvannak a baráti összejövetelek is. Bár, előfordult már hogy barátnőmmel megbeszéltük, hogy inkább mindketten olvasnánk és majd máskor találkozunk :) Ezért jó egy könyvmoly barátnő <3
És ezeken felül még az esküvőnket meg kellett szervezni, lebonyolítani és minden felhajtás, ami ezzel járt. Valamint ősszel költöztünk és házfelújítás is volt. Szóval annyira nem volt sok szabadidőm, de hiszek abban, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Ezeket elgondolva, teljesen elégedett vagyok az elolvasott könyvek számával.

Nagyon sok boldogságot tud nekem adni az olvasás, és a blog írása is. Teljesen kikapcsol, megnyugtat. Mégis azt érzem, hogy általa vagyok teljes.
Bejárni új helyeket, átélni ismeretlen élethelyzeteket, megismerni a régi korokat, veszélyben lenni, majd megmenekülni, együtt sírni vagy nevetni a főhőssel....egy pár dolog, amit az olvasás adhat, de ennél sokkal több.
Van az úgy, hogy nincs kedvem olvasni 1-2 napig, vagy olykor nincs időm rá, és akkor érzem az elvonási tüneteket, hogy feszültebbé válok. Kell a napi adag, mint egy függőnek.
Ha esetleg nem tetszik a könyv, akkor is elolvasom, hisz mindenből lehet tanulni valamit: egy rossz könyvből, például azt, hogy mennyivel jobban kell értékelni a jó könyveket :)

Olvasni mindig is szerettem, az életem része volt, de tény, hogy a 2016. volt eddig a legsikeresebb ilyen szempontból. Köszönhető a Könyvkihívásnak, valamint a blog írásának.
A blognak köszönhetően kinyílt előttem egy új világ, ami a többi könyvmolyhoz vezet. Leírhatatlan ez az érzés, amikor pozitív visszajelzéseket kapok egy-egy bejegyzéssel, Instagrammos képpel kapcsolatban Tőletek, vagy épp a kiadóktól. Nagyon sokat jelent nekem! És nem gondoltam volna sohase, hogy ezt elérem. Főleg, hogy még csak 4 hónapos a blog :)

Szóval szeretném Nektek, és az összes kiadónak is megköszönni a támogatást, a pozitív visszajelzéseket, a lehetőséget, hogy olvashatok, hogy írhatok és Ti ennek a gyümölcsét olvassátok!

Remélem a 2017-es év is legalább ilyen sikeres lesz a könyvek szempontjából! Remélem, hogy továbbra is tetszeni fog a blog Nektek! Köszönöm még egyszer, hogy itt vagytok velem! És nagyon-nagyon sok könyvben és olvasásban gazdag 2017-es évet kívánok Nektek!

Most pedig megyek olvasni még lefekvés előtt, hisz ebből a remekműből már "csak" 640 oldal maradt, hogy meglegyen a 42. könyvem idén :)

Kommentekben kíváncsian várom, hogy idén Nektek mi volt a legjobb/rosszabb/izgalmasabb/unalmasabb könyvetek!