Az ősz egyik legjobban várt könyve volt Az Arab lánya. Legalábbis az én októberi könyvlistámon rajta szerepelt.

Borsa Brown a sorozat első két könyvét zseniálisan írta meg. Számomra nagyon pozitív csalódás volt, hogy egy magyar romantikus regény ennyire izgalmas, erotikával fűtött, mintha egy nemzetközi bestsellert olvastam volna. Bár azért a befejezéssel kapcsolatban voltak némi fenntartásaim, de szerintem ezzel mindenki így van, aki olvasta a könyvet :) De pont ezért volt ilyen jó, mert így lett megírva.

Az Arab lánya-nál is hasonló élményre számítottam.

"Gamal, a szaúdi királyi család tagja, megkapja élete legnagyobb feladatát: fel kell nevelnie magyar szerelmétől született gyermekét, Annát - nem is akárhol: saját hazájában, Szaúd-Arábiában. A család nem nézi jó szemmel a házasságon kívüli kislány érkezését. De ha ez nem lenne elég, a sors még egy megoldhatatlannak tűnő kihívást küld Gamalnak.
Vajon képes egy apa egyenlőséget tenni gyermekei között, amikor azt a vallási tradíciók szerint nem is volna szabad? Lehet boldog egy ilyen zord világban egy ártatlan kislány, akinek már születésekor megpecsételődik a sorsa? Mire képes az apai szív? Mire képes egy mostoha?"

Mind a cím, mind a fülszöveg kicsit csalóka. Az olvasó úgy veszi kezébe a könyvet, hogy mind a 470 oldal Annáról, Gamalról és az ő családjáról fog szólni, valamint Anna származásából kialakuló konfliktusból.
De ez nem teljesen így van.
A könyv számomra leginkább Gamalról szólt, arról, hogy hogyan dolgozza fel a gyászt, hogyan teszi túl magát Csilla elvesztésén, hogyan talál rá újra a boldogság, hogy változik Gamal személyisége, azaz hogyan lesz egy nőfaló férfiból felelősségteljes apa és férj.

Nehéz úgy beszélni a könyvről, hogy az ember ne spoilerezzen, hogy Nektek is megmaradjon az izgalom.

Bevallom, hogy a könyv első 100 oldalának elolvasása nagyon nehezen és lassan ment. Azt éreztem, hogy ez nem az a könyv, amire számítottam. Hogy Gamal nem önmaga, kicsit túlzott az önsajnáltatása, idegesítő a szenvedése. De bíztam az írónőben, hogy ha az első 2 könyv olyan fantasztikus volt, akkor ennek is olyannak kell lennie.

Majd a 100 oldal után tényleg beindultak az események, visszakaptam a régi Gamalt :)
Biztos sok nőből ellenszenvet vált ki az ő stílusa. Hogy ennyire öntelt, flegma, beképzelt tud lenni. De nekem kifejezetten tetszik, hogy ennyire határozott, hogy a saját feje és szíve után megy, még ha nem is értek egyet minden döntésével.

Egy olyan történés köré épül a cselekmény, ami egy nagyon nehéz helyzetbe hozna szerintem minden embert. És ez nagyon jól érződik a könyvben, Gamal bizonytalanságán, kettős érzésein. Gondolkodtatásra készteti az olvasót, hogy fordított esetben ő mit tenne. Kicsit szürreálisnak mondanám a helyzetet, nem tudom, hogy ez a valóéletben megtörténhet e.
Viszont ennek köszönhetően Gamal újra életre kell, és megkapjuk a tőle megszokott viselkedést.

Ebben a részben is tökéletesen megkapjuk az arab kultúra csodálatos bemutatását. Jó úgy olvasni erről a kultúráról, hogy egy semleges látószögből van megközelítve, hogy betekintést nyerhetünk az ő szokásaikba, vallásukba, mindennapi életükbe. Persze,lesz olyan, ami nekünk magyaroknak idegen, de lesz olyan is, amihez mi is hozzá tudnánk szokni szerintem :)

Annáról szerintem elég keveset olvashatunk, vagy kevéssé ismerhetjük meg. Amivel amúgy nincs is semmi baj, hisz még csak 4 éves. Az ő élete még csak játék és kacagás.
Az viszont kiemelt szerepet kap a könyvben, hogy Gamal mennyire bolondul a lányáért. Pontosabban, milyen életetőerővel hat Anna Gamalra. Az ő apa-lánya kapcsolatuk egészen csodálatos, szinte irigylésre méltó.

A könyv fő mondanivalója vagy üzenete számomra az volt, hogy a szerelemnek, a kapcsolatnak mennyi formája is van. Hogy különböző emberek milyen értékekkel, érzésekkel töltik ezt meg, belőlünk mit hoznak ki, milyenné válunk mellettük, és hol találhatjuk meg a legnagyobb boldogságot. Ha szerencsések vagyunk, az életben találunk egy olyan társat, aki mellett önmagunk lehetünk, egymás támaszaivá válhatunk és a mindennapjainkat felragyogtatják puszta jelenlétükkel.

A könyv összességében már nagyon tetszett. Amennyire nehezen ment az eleje, utána olyan nehezen tudtam letenni a kezemből :)

A befejezést sokáig nem tudtam elképzelni. Nem tudtam mivel érhet véget. Az utolsó 100 oldalánál volt egy olyan balsejtelmű megérzésem, hogy ennek jó vége nem lehet. Hirtelen az az érzetem támadt, hogy mi van, ha Gamal valahogy meghal, és akkor igencsak érdekes élete lesz Annának. Azóta se tudom, hogy jött ez a gondolat, de végig megmaradt bennem a könyv utolsó oldaláig. Örülök, hogy nem ez lett a vége, mert akkor biztos sírással végződött volna a részemről és egy kis nehezteléssel az írónőre :)

Így viszont nyugodt szívvel várom a tavaszt és a könyv folytatását, mert mindenképpen el szeretném olvasni! Így a 3. rész után már úgy érzem, hogy úgy ismerem a szereplőket, mintha valódiak lennének, és kicsit azért a szívemhez is nőttek.

Köszönet a könyvért az Álomgyár Kiadónak és Borsa Brownak a megírásért!