Ez is elérkezett, hogy megírhatom Edward Rutherford New York című könyvének értékelését. Azt hittem, hogy soha nem fog eljönni ez a nap :)
December közepén kezdtem el olvasni a könyvet, nagy izgalommal vetettem bele magam, hisz imádott városom történelméről szól 796 oldalon keresztül. De bármennyire is lelkes voltam, úgy éreztem, hogy egyszerűen nem haladok az olvasással.

Ennek oka lehet, hogy egy nagyobb, mint A5-ös méretű könyvről van szó, nagyon sűrűn vannak a sorok, és, hogy 796 oldal!!!! Valamint, hogy rengeteget dolgozok, hisz a könyveket meg kell tudni venni valamiből :)

"New ​​York a világ egyik legizgalmasabb és legösszetettebb városa. Az amerikai álom és a szabadság szimbóluma. Ennek a városnak az életét meséli el Edward Rutherfurd nagyszabású, három és fél évszázadon átívelő regénye.
A történet nyomon követi New York küzdelmeit és felemelkedését az alapítástól kezdve egészen 2001. szeptember 11-ének mindent megrázó tragédiájáig. A hajdani szerény halászfaluból a szemünk láttára fejlődik ki a minden képzeletet felülmúló metropolisz, milliónyi ember otthona. Közülük is kitűnik a Master család, akik a puritán ősök letelepedésétől fogva igyekeznek talpon maradni a függetlenségi harcok, pénzügyi válságok és bandaháborúk okozta viharokban. Az egymást követő generációk eltérő sorsa és sokféle küzdelme lenyűgöző részletességű tablóvá áll össze, amely méltó ahhoz a sokszínűséghez és mozgalmassághoz, ami New Yorkot mindig is egyedülállóvá tette.
Rutherfurd regénye nem pusztán egyszerű városrajz, hanem családok, emberek sorsának finom érzékenységgel megrajzolt krónikája. A város története ugyanis a benne élő emberek történetéből íródik, szorgos polgárok, gátlástalan pénzemberek, jobb sorsra érdemes emigránsok életéből, akik szerettek és gyűlöltek, örültek és elbuktak ebben a sosem alvó, gigászi vadonban."

Azt leszámítva, hogy milyen hosszú volt a könyv és mennyi ideig tartott kiolvasni, egy csodálatos műről van szó.

Az én kapcsolatom New York-kal kb. 14-15 évesen kezdődött, amikor elkezdtem nézni a Szex és New Yorkot. A sorozat láttán teljesen beleszerettem abba az életstílusba, a városba. És akkor kezdett mániámmá válni minden, ami New Yorkhoz köthető, és célommá vált, hogy legalább egyszer kijussak és belélegezhessem a város levegőjét. Sőt, még arról is fantáziáltam, hogy ott fogok lakni. Na jó, néha még most is el-elképzelem :)
Aztán 20 évesen elhatároztam, hogy világot látok babysitterként. De Amerika helyett végül Angliát választottam, Londont, mert féltem olyan fiatalon neki vágni a nagy világnak és olyan messzire elmenni.
1 év után hazajöttem, és az volt a tervem, hogy 1-2 év után már Amerikában fogok kikötni. Ekkor találkoztam a férjemmel. És csodák csodájára az ő Anyukája még mindig kint él Amerikában. Tervezgettük, hogy pár éven belül kiköltözünk, de végül letettünk róla. Túl sok mindenki van itt nekünk Magyarországon, Debrecenben, akit nagyon fájó szívvel hagynánk itt. Vagy, nem is tudnánk itt hagyni :)
Viszont 2015-ben kiutaztunk 3 hétre. 1 hetet New Yorkban töltöttünk, 2 hetet a nyugati parton

El se tudom mondani, hogy mit éreztem, amikor megvettük fél évvel előtte a jegyet, milyen érzés volt felszállni a gépre, és milyen volt először utazni a New York-i metrón. Amikor először feljöttünk a felszínre a pénzügyi negyedben, és felnéztem mindenhol csak a felhőkarcolókat láttam magam felett. Akkor sírtam először New Yorkban, de nem utoljára :)
Ugyanezen napon, Lali megkérte a kezemet Greenwich Village-ben, a Molly's Cupcake-ban. Ekkor is sírtam. De legjobban, mikor a Central Park közepén egy csónakban ültünk és eveztünk. Sütött a nap, hallgattuk a csendet, körülvett a gyönyörű park, körülötte a szebbnél szebb épületek. És úgy éreztem ennél már boldogabb nem is lehetek.
Akkor is sírtam, mikor a repülőnk felszállt, és fentről láttam Manhattant. Nagyon nem akartam eljönni, szinte honvágyam volt/van, amikor rá gondolok. De tudom, hogy nem akkor láttam utoljára a sárga taxikat :)

És mivel New Yorkban történt a leánykérés, az esküvőnkön is sok minden New York témájú volt. Például az asztalokat híres épületekről neveztük el. A főasztal volt a Plaza Hotel :) A tortánkon körbe a New York Skyline volt díszítésként, vagy az egyik betanult táncunk Frank Sinatra New York című zenéjére történt. Így bátran kijelenthetem és büszkén vállalom, New York mániás vagyok!

Ez az én kis személyes történetem New Yorkkal. Ez talán kellett ahhoz, hogy érthessétek, bármi, ami New Yorkkal kapcsolatos, nekem nagyon fontos. Így ez a könyv egy hónapig egy mesevilágban tartott, ahol a város részese lehettem. És nem is akárhogy! Hanem több, mint 350 éven keresztül, az indiánoktól a 2001-es terrortámadásig.

A könyv egy modern történelem könyvnek is tökéletesen megfelelne. A regényben az a legszokatlanabb a többi könyvhöz képest, hogy még ha a szereplők kitaláltak is, az események valósak, hisz a történelmünk része, tanultunk róla a suliban.
Nagyon jó volt több szemszögből, több társadalmi rétegből látni ugyanazt a kort. Mindenkinek meg voltak a maga nehézségei. Általában egy magasabb rangú család volt középpontban és egy alacsonyabb rendű. Viszont itt olyan szélsőségekről lehet beszélni, mint a rabszolga tulajdonosa és maga a rabszolga. Vagy, akik a háborúkból meggazdagodnak, és akik épp a háború miatt éheznek.
Tetszett, hogy a különböző nemzetek bevándorlását és beilleszkedését, szokásaikat is megismerjük.
Hogy közben "láthatjuk" a fejlődést iparilag, gazdaságilag, hogy hogyan terjeszkedik és tör világhatalomra Amerika, hogyan lesz New York a világ központja.
Egy család van, ami az egész könyvben fontos szerepet játszik és nemzedékről nemzedékre láthatjuk felemelkedésüket vagy épp bukásukat.

Olyan érdekes információk vannak a könyvben, ami egy New York imádónak szinte kötelező tudni. Mint, például, mikor kezdték el kialakítani a Central Parkot, mikor és hogyan épült a Chrysler Building vagy az Empire State. Milyen hatása volt a Brooklyn-híd megépülésének, hogyan vélekednek ezekről az akkori kor emberei. Vagy, ami még nagyon izgalmas volt számomra a technikai fejlődés megjelenése, mint az autó, a fényképezőgép, a metró.

Az egyik kedvenc részem, amikor egy olasz család érkezik az Ellis Island-re. A remények, az álmok, amiket magukkal hoznak, az első pillantásuk a Szabadság-szoborra, az izgalom a vizsgálás során, hogy vajon mindenkit átengednek e. A remény egy új, szebb, biztosabb jövő felé, szinte tapintható a sorok között.
Vagy, amikor divatba jön az első "fürdőruha". Pontosabban valami zubbonyszerű dolog, ami mindent eltakar egy nőn.

A háborús részek néha kicsit unalmasak voltak, de érdekes volt olvasni a rabszolgák felszabadításról és, hogy a megkülönböztetés milyen sokáig megmaradt. Ugyanez volt érvényes a bevándorlókra, ami azért érdekes, mert szinte minden amerikai bevándorlók leszármazottja. Vagy, hogy milyen különbség van a régi és az újgazdagok között, ahogy a könyv fogalmaz, és ez milyen státuszszimbólumokkal jár együtt.

Voltak benne szomorú részek is, de a legkiemelkedőbb ezek közül nyilván a 2001.-es terrortámadás. Főként annak köszönhető, hogy ez már az én időmben játszódik, így sokkal jobban át tudtam élni a történéseket. Viszont a szereplők élethelyzete nagyon tanulságos, amire ők is a katasztrófa hatására jönnek rá.

Az elmúlt egy hétben sikerült a könyv egyharmadát elolvasnom, így nagyon a mindennapjaim része volt, és még a hatása alatt vagyok. Annyi minden történik benne 800 oldalon keresztül, annyi információ, annyi élet, hogy felfogni is nehéz.

Nagyszerű könyv! Akit kicsit is érdekel maga New York városa, vagy a történelme, a sokszínűsége, az ott élő emberek története, mindenképp olvassa el, mert megéri rászánni az időt.

Ritkán szoktam idézni könyvből, mert elfelejtem mire az értékelést megírom. De itt voltak olyan mondatok, amik szerintem tökéletesen lefestik, hogy milyen is Amerika, milyen csodálatos hely New York!

"...ám egyszersmind a kiválóság, a művészetek, a zene, a végtelen lehetőségek hazája is."

"Képzeld el- susogta a kert. Szabadság - harsogta a torony. Képzeld el a szabadságot. Ezt üzeni a város, amit annyira szeret. Igazán nem is kell több. Megálmodni és valóra váltani. Ám legelőször is, megálmodni."

Értékelés:5/5