A 2016-os év egyik legnagyobb sikere volt Noah Hawley thrillere. Az író kellő tapasztalattal vágott neki a könyv megírásának, aminek köszönhető ez a letehetetlen történet.

"Egy ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Marthas Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.
Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?"

A fülszöveg alapján kicsit másabb cselekményre számítottam. A leírás alapján sötétebb, gonoszabb háttérre. Elképzeltem, hogy Scott-nak milyen hátsó szándékai lehettek, vagy mit akar elérni a gyerek megmentésével.
Aztán elkezdtem olvasni a könyvet és teljesen más verziót kaptam. Egy sokkal jobbat, mélyebb tartalommal, fontos mondanivalóval!

Nagyon tetszett a könyv szerkezeti felépítése.
Minden felnőtt utas életébe kapunk egy kis betekintést. Láthatjuk hogyan éltek, milyen gondokkal küzdöttek, milyen gondolatok kavarogtak a fejükben. Összességében mindenkinek volt olyan probléma az életében, amiért megölhették volna, vagy épp a repülőgépet az óceánba vezethették volna.
A szereplőek részletesen kidolgozottak, egyéni karakterek, szinte valós személyeknek tűnnek. Van, akit meg lehet kedvelni és van, akitől a hideg is kiráz.

A cselekmény nem túl pörgős, nincs benne akció a katasztrófa bekövetkezése után, de ennek ellenére mégis érdekfeszítő az olvasmány, ahogy egyre több információt tudunk meg az utasokról, valamint a nyomozásról.

A lezárás, amiért lezuhant a gép, kicsit túl egyszerűnek találtam. Valami nagyobb összeesküvés elméletre számítottam, meglepőbb csavarra. De valószínűnek tartom, hogy pont ez volt a lényeg.
Hisz a mai világban, a médiának túl nagy figyelmet szentelünk. Túl nagy jelentősége van, hogy "fontos" emberek mit mondanak, vagy mit próbálnak elhitetni velünk, mint ami valójában történt. Sok minden szól a showbussniess-ről, hogy valaminek hír értéke legyen, minél jobban ki legyen fordítva, hogy az embereket megrázza, elszörnyülködjenek. Manapság már csak az a hír, ha valami tragédia történik: valakit meggyilkoltak, kigyulladt egy ház, ellopták, lelőtték, eltűnt....Amerikára pedig még inkább igaz, hogy Te legyél az első, aki közvetíti a szerencsétlenséget, Te tudj olyat mondani, amit a többi csatorna még nem tud.

Még egy fontos kérdést, szempontot tárgyal a könyv. Ez pedig a pénz hatása az életünkre, vagy pontosabban fogalmazva, hogyan irányítja az életünket. Mikre képesek vagyunk, hogy még több legyen. Hogy olyan dolgokat tulajdonítunk fontosnak a pénz által, ami valójában nem feltétele a boldogságnak, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Persze, a felső tízezer emberei közt más csaták folynak, mint egy átlag embernél, de a könyv a tökéletes példa rá, hogy nem feltétlenül boldogabbak, vagy van jobb életük.

Rég olvastam ennyire izgalmas könyvet, ami tényleg az első laptól így megfogott volna. És ezt az érdeklődést fent is tartotta az utolsó sorokig. Nagyon tetszettek a szereplők, főleg Scott viselkedése, gondolkodásmódja. Hogy megpróbálja megtalálni az életben, ami igazán fontos és, ami igazán számít. Érdekes és összetett személyiség.

A jó hír, hogy a könyvet megfilmesítik. A forgatókönyvet maga az író fogja készíteni, így reménykedhetünk egy jó filmes adaptációban is.

Nálam felkerült a legjobb könyvek közé az olvasmány. Mindenképp jó kezdés az évnek, hogy egy ilyen eredeti történetet olvashattam már januárban.

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

Ti is beszerezhettek egy példányt 20% kedvezménnyel a kiadó honlapjáról!