Egy nappal az országos premier után még a csapból is ez folyik - A lány a vonaton - ami egy zseniálisan megírt krimi, és egy kevésbé jó filmes adaptáció.

A bejegyzés leginkább a könyvről fog szól, hisz sokkal összetettebb cselekményében, a karakterek ábrázolásában, és nem utolsó sorban maradandóbb emléket nyújt számunkra.

A könyvet idén februárban olvastam el először, mert már akkor is igen nagy sikere volt hazánkban. Majd úgy gondoltam, hogy a film, valamint a debreceni Könyvklub előtt, újra elolvasom.
A második olvasás valahogy sokkal maradandóbb, mert már tudod, hogy mire figyelj, mi fog történni, keresed az elrejtett utalásokat a szavak között. Számomra ugyanolyan élvezetes és izgalmas volt, mint először. Csak most a végén nem volt meglepődés a gyilkos kiléte felől.

Aki még nem ismerné a története:
"Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton."

A könyv első 30-40 oldala vontatott. Ha az ember ezen túlrágja magát, szépen beindul a cselekmény, és csak úgy peregni fognak az oldalak.
Sokak számára megosztó lehet Rachel személyisége, főként az alkoholproblémái miatt. Mindenkinek van tapasztalata részeg emberekkel, de belelátni egy alkoholista, fiatal nő életébe egyben elszomorító és taszító.
Látni, hogy az alkohol ilyen szintű fogyasztása milyen hatással van a mindennapi életre, hogy milyen függőséget tud okozni, hogy mennyire tönkre tudja tenni egy ember életét, karrierjét és kapcsolatait, lesújtóan hat.
Mégis az ember valahol minden egyes próbálkozásánál szurkolni neki, hogy hátha most majd sikerülni neki megállni, és nem iszik többet.
Kívülről mindig könnyebb ítélkezni és tisztán látni, mint az adott helyzetben benne lenni.

Rachel alkoholproblémájának köszönhetően szemtanúja lesz valaminak, ami, mint később kiderül, kulcsfontosságú lenne egy bűnügyi nyomozásban. Tudja, hogy emlékezni kéne rá, próbálja előhívni a sötét emlékeket, de csak foszlányokat tud feleleveníteni. Egy ideig.

Nagyon tetszik a könyv megírásában, hogy 3 nő szemszögéből van elmesélve a történt, ugrálva egy kicsit a múlt és a jelen között. De ennek köszönhetően nem marad kérdés az olvasóban a könyv végére. Minden sötét foltra fény derül.
És ennek a hármas narratívának köszönhető az, hogy mindig más lesz a gyanúsított a gyilkosságot illetően. Mindig kapunk egy-egy kisebb információt, ami összezavar, ami eltérít a korábbi megérzésektől.
Érdekes, hogy elsőre nem igazán tudjuk összekötni a három nőt, nem látjuk a közös kapcsot. A cselekmény előrehaladtával viszont kifejlődik és világossá válik az összefüggés. És ennek az összefüggésnek a megnyilvánulása hat olyan drámaian az olvasóra.

Az írónő hihetetlenül tudja fokozni az izgalmat! Annyira, hogy már az olvasó szívverése és légzése is gyorsul. És a végkifejlet előtt érezhető, amit én csak úgy jellemeznék, egy "vihar előtt csend". Amikor Rachel végre vissza tud emlékezni arra a bizonyos estére, a könyvben mégis csak úgy van megfogalmazva, hogy "ő felém jött", "Láttam." vagy "Ez az ő hangja."
Tehát amikor a szereplők tudják pontosan mi is történt, hogy milyen színjáték zajlott le az orruk előtt, akkor az olvasó még mindig nem tudja, hogy ki is a gyilkos. Legalábbis, én nem tudtam :)
Persze, ezután már nem kell sokat várni, csak olvasni még 3-4 oldalt és a kirakó darabjai a helyükre kerülnek

Nagyon szerettem ezt a könyvet első és második olvasásra is.
Érdekesség volt a második olvasásnál, hogy miután megtudtam a filmbeli szereplőválogatást, a fejemben elképzelt személyeket a színeszekkel helyettesítettem. Így talán még jobban fokozta az élvezhetőséget.

A könyvet tegnap este fejeztem be, a mozi vetítés előtt pár órával, így elég friss volt az élmény a film előtt. Egy pár mondat erejéig azért megemlíteném a filmet.
A feldolgozás nem volt rossz, de lehetett volna ezt sokkal jobban is csinálni.
A könyv Londonba játszódik, a film New Yorkban. Mindkét városban voltam, sőt Londonba laktam is egy évig. Mindkét városnak megvan a maga hangulata. Tény, hogy Londonhoz, a sorházakhoz, a szűkebb utcákhoz, a borúsabb időjáráshoz, sokkal jobban illik ez a történet.
Nekem a színészek nagyon tetszettek. Ami kevésbé, hogy nem tudunk annyira belemerül a személyiségekbe, mint a könyvbe. És aki csak a filmet nézi, nem is értheti azokat az összefüggéseket, azokat a félelmeket, harcokat, problémákat, amikkel a három nő vívódik a mindennapokban.

De igazából nem szomorít el, hogy ilyen a film. Hisz, ilyenkor újra rájövök, hogy olvasni mennyivel jobb. Mivel nemcsak a teljes történetet kapjuk meg, hanem az az élmény és érzés is örökké a miénk marad, amíg a könyv világában éltünk, a szereplőkkel együtt izgultunk és féltünk, vagy épp sírtunk.

Köszönet érte a 21. Század Kiadónak!
Aki nem akar lemaradni erről az élményről, és még nem díszíti polcait ez a remekmű a kiadó honlapján már a filmes borítóval is megrendelhetitek 20% kedvezménnyel.

Értékelés: 10/10

Ui.: Tegnapi mozi előtt szerettem volna egy képet a nagy poszterrel. De Lali ennél kreatívabb volt :) Az mondta, most legyek én a lány a vonaton <3