A novembert egy izgalmas krimivel kezdtem. Mary Higgins Clark A gyanú árnyékában című sorozatának második részét olvastam, ami felülmúlta az elsőt.

Az első részben, a Téged nem lehet elfelejteni-ben "egy manhattani baleseti sebészt a kisfia szeme láttára ölnek meg egy játszótéren. Öt év elteltével a gyilkos még mindig szabadlábon van... Amikor Laurie Moran férjét brutálisan meggyilkolták, csak a hároméves Timmy látta az édesapja gyilkosának arcát. Az átható kék szempár még öt évvel később is kísérti álmában Timmyt. Laurie-t még nagyobb félelem nyomasztja - a gyilkos fenyegetése, amelyet odakiáltott a fiának, miközben elmenekült a helyszínről: ,,Mondd meg anyádnak, ő lesz a következő, utána pedig te jössz..." És az asszonynak most ismét gyilkossággal van dolga, ezúttal egy megtörtént, de megoldatlan bűnügyekkel foglalkozó tévésorozat producereként. A sorozat első részében egy nő húsz évvel korábbi, felderítetlenül maradt meggyilkolása a téma. Az élénk társasági életet élő asszonyt a friss diplomás lánya tiszteletére rendezett gála után megfojtva találták az ágyában. A nagy port kavaró gyilkosság országszerte szerepelt a hírekben, így Laurie biztos benne, hogy az ügy - a maga pazar környezetében és az akkori éjszaka vendégeinek közreműködésével - sikerre viszi majd a műsort. Ám amikor megkezdik a forgatást Betsy azóta elhidegült barátaival, világossá válik, hogy valamennyiüknek titkai vannak - kinek kisebbek, kinek nagyobbak. És közben rájövünk, hogy az átható kék szempár még mindig figyel.."

A Hamupipőke-gyilkosságban a főszereplők ugyanazok. Laurie elkezdi a sorozat következő részének a forgatását. "Amikor Susan Dempsey-t, a gyönyörű és tehetséges Los Angeles-i egyetemistát holtan találták, a gyilkosság számos kérdést vetett fel. Miért parkolt az autója kilométerekre a holttestétől? Megjelent egyáltalán azon a meghallgatáson, amelyre egy feltörekvő filmrendező várta az otthonában? Miért akarja Susan barátja elkerülni a kapcsolatukra vonatkozó kérdéseket? Összefüggésben volt az eltűnése egy ellentmondásos egyházzal? Ragyogó műszaki érzéke miatt állt közel a számítástechnika-tanárához, vagy többről volt szó? És miért hiányzott Susanről az egyik cipője, amikor felfedezték a holttestét? Laurie tudja, hogy a történet tökéletesen alkalmas a képernyőre, különösen, hogy a korábbi gyanúsítottak között ott vannak Hollywood elitjének tagjai és a technika milliárdosai. De vajon a gyilkos is így gondolja-e?"

Az első rész egy könnyed krimi volt. Nem nagyon voltak váratlan fordulatok, vagy félelmetes részek. Bár ezek ellenére, se jöttem rá hamar, ki rejtőzött a gyilkosság mögött. Mégis élvezhető volt, és tetszett a könnyed stílus.

A második rész viszont cselekményében olykor igen meglepő volt, ami csak fokozta az izgalmakat.
Nagyon tetszett a szerkezeti felépítése. Szinte minden karakter szemszögéből látjuk a cselekmény kibontakozását, ennek köszönhetően mindig másra terelődik a gyanú. Valamint, a fejezetek és a személyek közötti átmenet is nagyon jól meg van oldva. Szinte észrevétlen a váltás, és mégis összefüggő a leírás.
Növeli a feszültséget, hogy szinte minden gyanúsítottnak van valami titka, rejtegetnivalója, amiért nem szívesen hagyjuk abba az olvasást. És gyakran eshetünk abba a hibába, hogy "még egy fejezet" elalvás előtt :)
Félelmetes részek most sem voltak a történetben, megmaradt a könnyed stílus. Így ez azon könyvmolyoknak is tökéletes választás, akik szeretik az izgalmakat, de kerülik a vérben tocsogó jeleneteket.

Tetszett a vallás azon módon való bemutatása, amiről sokszor nem mernek az emberek beszélni. Hogy bizonyos egyházak, hogyan is használják fel az emberek félelmeit arra, hogy akár pénzt, vagy bármi mást kicsaljanak tőlük. Persze, nem lehet általánosítani, de érdemes olykor kihúzni a fejünket a homokból és nyitott szemmel szemlélni a világot.

 A főszereplők szerethetőek, mint Laurie, a sorozat kitalálója, Leo, az apukája, aki mindig megérzi a bajt vagy Alex, az ügyvéd, aki szerelmes Laurie-be és rafinált kérdéseivel mindig zavarba tudja hozni a gyanúsítottakat.

Egy jó könyvet mindig egy kis szomorúsággal fejez be az olvasó, hisz búcsút kell vennie a szereplőktől, az izgalomtól, a történetbeli világtól. Viszont egy kis vigaszt tud nyújtani, ha tudjuk, jön a folytatás :) Ugyanis, A gyanú árnyékában-nak lesz harmadik része is! Míg a halál el nem választ címmel fog megjelenni 2017-ben.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

A könyveket meg tudjátok rendelni 20% kedvezménnyel a Kiadó honlapjáról!
Az első részt itt, a második részt pedig itt tudjátok megvásárolni.

Értékelés: 10/9

Az ősz egy csodálatos évszak! Elég, ha csak megnézzük a megjelenő könyvek listáját, és elképzeljük, ahogy mindet megvesszük, hazavisszük, felrakjuk őket a polcra, és semmi mással nem foglalkozunk, csak hogy végigolvassuk őket egy kényelmes kanapén forró csokival a kezünkben :) De ilyen csak a mesékben, na meg a könyvekben létezik ;)

Viszont, ha egy kicsit is szerencsések vagyunk, akkor a novemberben megjelenő könyvek közül párat tényleg a birtokunkba vehetünk.
Ha lemaradtál volna az októberi könyvajánlómról, itt megtalálhatod. Ezek az én kedvenceim, és mindegyikük tökéletes választás bármelyik estére vagy hétvégére.

De a november is igazán lebilincselő és magával ragadó könyveket hoz el számunkra. Íme az én kedvenceim listája:

Az én első számú kedvencem!
A története egyszerűen beszippant, és szinte számolom vissza a napokat, hogy olvashassam.
"Egy okos és elszánt nőről szól, aki valaha titkos ügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál. Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére. Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar. Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja. Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna."
Hát nem zseniálisan hangzik? Imádom a nyomozós, FBI-os, bűnügyi történeteket, akár könyv, sorozat vagy film formájában.
Megjelenés: November 8.

Mi más következhetne a sorban, mint egy Jojo Moyes könyv!
Számomra Ő az, aki a legkülönlegesebb és legérzelemtelibb romantikus könyveket írja. Egyszerűen zseniális a stílusa, a leírásai, az elbeszélései.
Szerencsére ebben a hónapban elolvashatjuk legújabba könyvét, amiben "1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől. A négy főszereplő - Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret - egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki..."
A Jojo Moyes könyveket nem kell ajánlani, mert őket el kell olvasni, hogy érthessük ezt a mestermunkát.
Megjelenés: November 10.

És ha már Jojo Moyesnél tartunk, említésre méltó Az utolsó szerelmes levél című műve.
Ez ugyan már tavaly megjelent, de régóta nem lehet kapni. Így új borítóval újra a boltok polcára kerül.
Személy szerint nekem ez a kedvenc Jojo Moyes könyvem. Az egyik legszebb és legmeghatóbb szerelmi történet, amit elmesél.
"Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét csupán egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. Egy nap a szerkesztőség archívumában téma után kutatva régi levélre bukkan, amelyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából."
Megjelenés: November 10.

A következő könyvre a borítója alapján figyeltem fel, majd elolvasva az ismertetőjét, a történet is megfogott.
"Kathryn, az ifjú pszichológusnő kemény fába vágja a fejszéjét, amikor úgy dönt, hogy csoportterápiát indít öt nagyon különböző asszonynak. A csoport tagjainak ugyanis látszólag semmi mondanivalójuk nincs egymás számára. Más-más korosztályhoz tartoznak, eltérő a társadalmi helyzetük és a temperamentumuk. A megfontolt Gail, a szabadszájú Bridget, Flavia, a bombanő, az önbizalomhiányos Lizzy és Hannah, az odaadó családanya azonban közös terhet cipel - mindannyiuk férje szexfüggőségben szenved.
Kathryn őszintén hisz abban, hogy a tudat, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, sokat segíthet ezeken a nőkön, de vajon valóban így lesz? Képesek lesznek leküzdeni az ellentéteiket, és kialakulhat a hetente összeülő csoportból egy erős, támogató közösség?"
Szeretem azokat a könyveket, ahol más emberek problémáiból, nehézségeiből tanulhatunk és tapasztalhatunk meg olyan élethelyzeteket, amibe mi lehet soha nem kerülünk.
Megjelenés: November 14.

A következő kedvencem egy olyan könyv, amire szerintem minden embernek szüksége van. A Boldogságkönyv a mindennapi életünkbe hozhat egy kis vidámságot, és csalhat mosolyt az arcunkra.
"Az anekdota- és  novellaszerűen felépített, szórakoztatóan megírt könyvből, melyben népszerű emberek történetei, boldogságélményei elevenednek meg, mindenki feltöltheti a saját boldogságraktárát.
A csavar ott van, hogy bár alapvetően a boldogságról olvasunk, közben nem járunk folyamatosan a fellegekben, mert sztoriról sztorira haladva egyre inkább kirajzolódik előttünk egy különleges és összetett kép, nemcsak rólunk, emberekről, hanem a világról is, amelyben élünk.
A sok humoros, könnyes és elgondolkodtató történet végére megerősödhetünk: nincs olyan élethelyzet, amelyben ne lehetne boldognak lenni."
Hisz gyakran elfelejtjük értékelni, amink van és meglátni magunk körül a sok szépet és jót. Legtöbbször csak a negatív élményekre és dolgokra koncentrálunk. Ha látunk egy példát, hogy más rosszabb helyzetben is megtalálta a boldogságot, útmutató lehet számunkra, hogy mi is mindenbő próbáljuk kihozni a legtöbbet.
Megjelenés: November 11.

Ugyan A Bankár nem új könyv, hisz 2012-ben jelent meg először. De az előző kiadó megszűnése miatt, a könyv kiadás is leállt. Az Alexandriának köszönhetően viszont idén végre be tudja szerezni az is, aki eddig ezért nem olvasta volna el az André-sorozatot.
Frei Tamás 4 részes könyvsorozata számomra szinte legjobb könyveket tartalmazza. A sorozat részei A Megmentő, A Bankár, 2015 és az Agrárbárók.
Cselekménye nagyon izgalmas, folyamatosan pörög. Nagyon tetszik a könyvekben, hogy egy plusz tudást kapunk az európai és itthoni politikáról, a régi korok történelméről, mint a Dan Brown könyvekben. És mindezt egy átlagos ember nyelvén. És betekintést nyerhetünk a titkosszolgálatok működésébe, a hatalmai harcok színfalak mögött zajló történéseibe.
A főszereplők pedig nagyon is szerethetőek.
Olvasása közben a fejemben egy akció film forgott, mert a könyv története biztos, hogy megállná a helyét a mozivásznakon.
Megjelenés: November 25.

A végére pedig megint egy olyan könyvet hagytam, aminek nagyon tetszik a története, de nem tudom, hogy leszek e olyan bátor, hogy elolvassam :)
"Lainey Morenónak már nem kellene élnie: tízévesen elrabolták, és csak négy év után találtak rá egy országút mentén zavarodott állapotban, terhesen.
Tíz évvel később Lainey érzéketlenné vált lélekkel, nyugtatóktól ködös aggyal tengeti az életét, miközben az elrablója büntetlenül, szabadon él azóta is. Azonban egy nap Lainey ismerős arcot pillant meg egy ELTŰNT plakáton. A tízévesforma kislány a plakáton kiköpött mása gyerekkori önmagának.
Lainey tagadásra épülő világa hirtelen összeomlik, amikor rájön, hogy a kislány a plakáton nem más, mint a lánya, akit a szülés után azonnal elvettek tőle, és örökbe adtak. Lainey agyába szörnyű gyanú fészkeli be magát: sosem látott lánya lehet a következő áldozat.
A nyomozással ugyanazt a rendőrt bízzák meg, aki annak idején megtalálta Lainey-t, és aki mindenáron rá akarja venni őt az együttműködésre.
Hogy megmentse lányát, Lainey-nek szembe kell néznie múltja démonaival. De vajon lesz-e ereje végigjárni a saját és a lánya szabadságához vezető utat?"
Biztos vagyok, hogy egy nagyon izgalmas történetbe cseppenhetünk bele. De tartok attól, hogy a lélektani része, annyira erőteljes és elszomorító lesz, hogy sokkolni fog olvasás közben.
A biztonság kedvéért azért felveszem az "Elolvasandók"  listámra, és ha elég bátorságot gyűjtöttem elolvasom :)
Megjelenés: November 4.

A listát végigolvasva, igen nagy a kísértés, hogy remete életet éljünk, és csak a könyveinkre koncentráljunk :) De az olvasás, bármilyen kevés időnk is jut rá, mindig ott lesz számunkra. Szebbé teheti a buszon utazás élményét, a várokozás egyhangúságát. Vagy, amikor csak ki akarjuk egy kis időre zárni a külvilágot, menedékre lelhetünk a sorai között.

És, ha valaki azt mondja Neked, hogy túl sok könyved van, itt egy egyszerű válasz rá:

Nincs olyan, hogy túl sok könyv. Csak, túl kevés polc!

Remélem sikerült egy-két könyvet felírni a Ti könyvlistátokra! Szívesen várom és fogadom a Ti javaslataitokat a novemberben megjelenő és elolvasandó könyvekről itt a blogon vagy facebookon.

A Jenny Colgan és könyvei iránt érzett rajongásom töretlen és továbbra sem tudok betelni az írónő vicces, elragadó és bájos stílusával :)

Legújabb könyve idén októberben jelent meg Piciny Csodák Péksége címmel. És már nagyon vártam, hogy kezembe vehessem és belevethessem magam a sütik és szénhidrátok mesés világába :)

"Polly és Chris már hét éve együtt élnek, de kapcsolatuk válságba kerül. Chris visszaköltözik az anyjához, Polly pedig kiadó lakást keres. A hirdetések közt akad egy romantikusan csábító; egy apró szigeten álló házikó, ahová csak apálykor lehet eljutni autóval. Barátnője hiába próbálja lebeszélni az őrült tervről, Polly hajthatatlan.
A kikötőfal fölött álló ház igencsak rozoga állapotban várja új gazdáját, és a barátságtalan helyiektől vásárolt ehetetlen péksütemény sem segít Polly hangulatán. Késő este süt néhány cipót, amiből hajnalban visz a halászoknak. A faluban hamar híre megy Polly süteményeinek, így a lány új barátokra, különc hódolókra no meg esküdt ellenségekre tesz szert, és ki tudja, talán a szívvel-lélekkel sütött finomságok őt is megváltoztatják, hogy képes legyen újra bízni és szeretni."

A könyv első 40-50 oldala unalmas volt. Nem tudtam, hogy fogunk elérkezni Colgan vicces, aranyos történetéhez és stílusához. Aztán csak eltelt, és innentől kezdve nem szívesen raktam le a könyvet.

A könyv Pollyról szól, aki nagyon szerethető, figyelmes, kedves nő. Mindig mások érdekét tartja szem előtt, ennek köszönhető az is, hogy kénytelen olyan albérletet keresnie, amit szűkös anyagi keretei megengednek. Így kerül Plymouthből Mount Polbearnebe. A sziget különlegessége, hogy dagály idején az odavezető utat ellepi az óceán, és csak hajóval lesz megközelíthető. A kis község létszáma elenyésző, így mindenki mindenkit ismer. Polly beköltözése sem marad észrevétlen, a halászok sietnek segítségére a bútorok becipelésekor.

Polly hobbija, amiben mindig örömét leli az a kenyér sütés. Imád kísérletezni, új ízeket kipróbálni, a frissen sült kenyér illatát a házban.
Mivel a helyi pékség árui minőségen aluliak, hamar híre megy Polly tehetségének és ő szívesen szolgálja ki a kenyérre éhező emberek étvágyát.
Természetesen ezt nem nézi mindenki jó szemmel, és akadályok nélkül nem is lehetne érdekes ez a történet :)

Pollynak új barátai lesznek, és egy új kis háziállata is. Kezdi egyre otthonosabban érezni magát a kis városban, pedig nem tervezte, hogy túl sokáig maradna itt.

A könyv nem sok fordulatot és izgalmat ígér, de azért mégis van venne egy-két szál, ami nem féltétlenül úgy alakul, ahogy az olvasó várná vagy tervezné.

Polly szerelmi élete sem a legegyszerűbben zajlik, de ahogy mondani szokták: "Ha nem jó a vége, akkor ez még nem a vége."

A történetet nem csak a sütés, a kenyerek és különböző finomságok teszik különlegessé, hanem a vicces történetek, amik szinte minden oldalon mosolyt csalnak az arcunkra. A szereplők egyszerűek, de mégis van egy egyéni stílusuk, amiért a történet változatos és érdekes tud maradni.

Tanúi lehetünk Polly fejlődésének, hogy hogyan lesz egy önbizalommal teli, független, sikeres nő a könyv végére, és hogyan is találja meg önmagát az új otthonában.

Az egyetlen dolog, ami nem feltétlen tetszett a könyvben az a vége, pontosabban, ahogy vége lett az utolsó 50 oldalon. Kiszámítható volt, hogy mivel fog végződni, viszont nekem már tényleg túl cukormázas volt a kivitelezés. Pedig én aztán bírom a romantikát :)

De ez olyan kis apróság, ami eltörpül a könyv szerethetősége mellett.
Jenny Colgan stílusa egyszerűen csak zabálnivaló. Az én szívemhez - lelkemhez minden eddigi könyvével megtalálta az odavezető utat, és rabul ejtette.

A könyvnek lesz folytatása is Kalamajka a Piciny Csodás Pékségében címmel, viszont a megjelenés idejéről még nem találtam információt.

A könyvet a Libri Kiadó jelentette meg, és az Insomnia könyvek csoportját gazdagítja.

Ajánlani tudom ezekre a hideg estékre, mert ahogy elképzeli az ember a frissen sülő kenyereket, zsemléket, a forró kávét és a teát a kandalló tüze mellett, hirtelen vágyat érez egy saját pékséget nyisson, vagy legalább közel költözzön az egyikhez :)

Értékelés: 10/9

Elérkezett Mary Alice Monroe trilógiájának az utolsó részének a kiértékelése.

Az első rész, a Nyári emlékek értékelését itt találjátok.
A második rész, a Nyári fuvallat véleményezését pedig itt.

A Nyárutó volt a kedvenc kötetem a 3 közül. Minden téren ez vitte a díjat: borítóban, szereplőkben, eseményekben.

A trilógia a Nagyiról, Marietta-ról szól és az ő három unokájáról, akik egy utolsó közös nyarat töltenek együtt Nagyi tengerparti házában.
Az első rész Carsonról szól, aki egy sportos, vadóc csaj. Nem szereti kötöttséget, a felelősségvállalást, inkább a mának él.
A második rész Doraról szól, akinek van egy autista kisfia, épp válófélben van, és próbál újra önmagára találni.
A harmadik része pedig Harperről, aki először "csak egy hétvégét akar maradni nála. Ám miután összeveszik zsarnokoskodó anyjával, úgy dönt, az egész nyarat a szigeten tölti. Az új környezetben azonban nagyon elveszettnek érzi magát: sehová sem tartozik igazán, és rádöbben: nem tudja, mit is kezdjen az életével. Ám ahogy telnek-múlnak a napok, a testvéreivel mind jobban egymásra, illetve önmagukra találnak, a nyár végére pedig Harper biztos lesz abban, hogy sorsa a festői szépségű tengerparthoz és a nagyanyja házához köti. Ahhoz azonban, hogy valóra váltsa álmait, sok akadályt kell még leküzdenie. Vajon lesz-e elég ereje, hogy kiálljon magáért, illetve elég bátorsága ahhoz, hogy megnyissa a szívét a családtagjai és egy nem mindennapi férfi előtt, aki mellett igazán boldog lehet?"

Nagyon megszerettem Harpert. Olyan igazi hús-vér fiatal nő. Nincsenek nagyon kirívó tulajdonságai, szokásai, személyisége. Egyszerű, de pont ettől olyan tökéletes. Legalábbis számomra.
Természetesen a szimpátián sokat segített, hogy New York-ból jött, ahol könyvszerkesztőként dolgozik, és imádja minden gondolatát papírra vetni, írni bármiről.
Figyelmes a családjával, gondoskodó, határozott, céltudatos. Jó látni a jellemfejlődését a 3 könyvön keresztül.

Mindegyik lány sok mindenen megy keresztül a nyár folyamán. Mindegyikük próbál jobb lenni önmagánál.
Carsonnak ez nem annyira megy. Számomra már olykor idegesítővé és bosszantóvá vált a kesergése és az önsajnáltatása.
Dorát nem kedveltem az első könyvben, de a másodikban egészen megszerettem. A harmadikban pedig elég kevésszer volt a központban ahhoz, hogy a véleményem változzon róla.
Harper az első két kötetben volt háttérbe szorulva, de megérte az ő részére várni. Talán így volt a legjobb a befejezést tekintve <3

A könyv kicsit túl happy end, egy picit giccses. Hisz mindig mindenki kibékül, mindig minden jóra fordul. Picike izgalmakkal és intrikákkal van megfűszerezve, de hatalmas fordulatokra nem számíthatunk benne.
Mégis, az utolsó rész volt, ami érzelmileg is a legtartalmasabb volt. Volt egy-két olyan jelenet, ami nemcsak mosolyt csalt az arcomra, de még könnyek is gyűltek a szemembe a meghatódottságtól.

Az ember olykor elfelejti, hogy ki az, akikre mindig számíthat, akik a biztos pontot jelentik az életében és, akik a legfontosabbak a számára. Ez a pedig a család.
Jó volt olvasni az összetartozásról, az önfeláldozásról, a kompromisszum készségről, a figyelmességről, a megértésről, az odafigyelésről.

Ez az a könyv, amit ha elolvastál egyszerűen csak magadhoz akarod ölelni és soha el nem engedni :)Örülök, hogy elolvastam. Főleg így a nyár után. Segített kicsit hozzászokni az őszhöz, míg kicsit nosztalgiáztam a nyárban.

A szereplők szerethetőek voltak. Egy ilyen nagyira, mint Marietta, mindenki vágyik. Aki meghallgat, ki feltétel nélkül szeret, lesi a kívánságod és önzetlenül ad.

A hely, Sullivan's Islandet pedig egy meseszép szigetnek tudom elképzelni, ahol az állandó napsütés, a hullámok halk tánca boldoggá teszi a mindennapokat. Egy tengerparti ház, aminek a verandájáról mindennap megnézheted napfelkeltét és napnyugtát, legtöbbünk számára csak álom marad. De legalább megélhetjük ezt az álomképet egy pár száz oldalon át a könyvnek köszönhetően.

Köszönet a kiadásért a General Press Kiadónak!

A trilógia értékelés szempontjából pedig 10/10 érdemel! :)

Egy nappal az országos premier után még a csapból is ez folyik - A lány a vonaton - ami egy zseniálisan megírt krimi, és egy kevésbé jó filmes adaptáció.

A bejegyzés leginkább a könyvről fog szól, hisz sokkal összetettebb cselekményében, a karakterek ábrázolásában, és nem utolsó sorban maradandóbb emléket nyújt számunkra.

A könyvet idén februárban olvastam el először, mert már akkor is igen nagy sikere volt hazánkban. Majd úgy gondoltam, hogy a film, valamint a debreceni Könyvklub előtt, újra elolvasom.
A második olvasás valahogy sokkal maradandóbb, mert már tudod, hogy mire figyelj, mi fog történni, keresed az elrejtett utalásokat a szavak között. Számomra ugyanolyan élvezetes és izgalmas volt, mint először. Csak most a végén nem volt meglepődés a gyilkos kiléte felől.

Aki még nem ismerné a története:
"Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton."

A könyv első 30-40 oldala vontatott. Ha az ember ezen túlrágja magát, szépen beindul a cselekmény, és csak úgy peregni fognak az oldalak.
Sokak számára megosztó lehet Rachel személyisége, főként az alkoholproblémái miatt. Mindenkinek van tapasztalata részeg emberekkel, de belelátni egy alkoholista, fiatal nő életébe egyben elszomorító és taszító.
Látni, hogy az alkohol ilyen szintű fogyasztása milyen hatással van a mindennapi életre, hogy milyen függőséget tud okozni, hogy mennyire tönkre tudja tenni egy ember életét, karrierjét és kapcsolatait, lesújtóan hat.
Mégis az ember valahol minden egyes próbálkozásánál szurkolni neki, hogy hátha most majd sikerülni neki megállni, és nem iszik többet.
Kívülről mindig könnyebb ítélkezni és tisztán látni, mint az adott helyzetben benne lenni.

Rachel alkoholproblémájának köszönhetően szemtanúja lesz valaminak, ami, mint később kiderül, kulcsfontosságú lenne egy bűnügyi nyomozásban. Tudja, hogy emlékezni kéne rá, próbálja előhívni a sötét emlékeket, de csak foszlányokat tud feleleveníteni. Egy ideig.

Nagyon tetszik a könyv megírásában, hogy 3 nő szemszögéből van elmesélve a történt, ugrálva egy kicsit a múlt és a jelen között. De ennek köszönhetően nem marad kérdés az olvasóban a könyv végére. Minden sötét foltra fény derül.
És ennek a hármas narratívának köszönhető az, hogy mindig más lesz a gyanúsított a gyilkosságot illetően. Mindig kapunk egy-egy kisebb információt, ami összezavar, ami eltérít a korábbi megérzésektől.
Érdekes, hogy elsőre nem igazán tudjuk összekötni a három nőt, nem látjuk a közös kapcsot. A cselekmény előrehaladtával viszont kifejlődik és világossá válik az összefüggés. És ennek az összefüggésnek a megnyilvánulása hat olyan drámaian az olvasóra.

Az írónő hihetetlenül tudja fokozni az izgalmat! Annyira, hogy már az olvasó szívverése és légzése is gyorsul. És a végkifejlet előtt érezhető, amit én csak úgy jellemeznék, egy "vihar előtt csend". Amikor Rachel végre vissza tud emlékezni arra a bizonyos estére, a könyvben mégis csak úgy van megfogalmazva, hogy "ő felém jött", "Láttam." vagy "Ez az ő hangja."
Tehát amikor a szereplők tudják pontosan mi is történt, hogy milyen színjáték zajlott le az orruk előtt, akkor az olvasó még mindig nem tudja, hogy ki is a gyilkos. Legalábbis, én nem tudtam :)
Persze, ezután már nem kell sokat várni, csak olvasni még 3-4 oldalt és a kirakó darabjai a helyükre kerülnek

Nagyon szerettem ezt a könyvet első és második olvasásra is.
Érdekesség volt a második olvasásnál, hogy miután megtudtam a filmbeli szereplőválogatást, a fejemben elképzelt személyeket a színeszekkel helyettesítettem. Így talán még jobban fokozta az élvezhetőséget.

A könyvet tegnap este fejeztem be, a mozi vetítés előtt pár órával, így elég friss volt az élmény a film előtt. Egy pár mondat erejéig azért megemlíteném a filmet.
A feldolgozás nem volt rossz, de lehetett volna ezt sokkal jobban is csinálni.
A könyv Londonba játszódik, a film New Yorkban. Mindkét városban voltam, sőt Londonba laktam is egy évig. Mindkét városnak megvan a maga hangulata. Tény, hogy Londonhoz, a sorházakhoz, a szűkebb utcákhoz, a borúsabb időjáráshoz, sokkal jobban illik ez a történet.
Nekem a színészek nagyon tetszettek. Ami kevésbé, hogy nem tudunk annyira belemerül a személyiségekbe, mint a könyvbe. És aki csak a filmet nézi, nem is értheti azokat az összefüggéseket, azokat a félelmeket, harcokat, problémákat, amikkel a három nő vívódik a mindennapokban.

De igazából nem szomorít el, hogy ilyen a film. Hisz, ilyenkor újra rájövök, hogy olvasni mennyivel jobb. Mivel nemcsak a teljes történetet kapjuk meg, hanem az az élmény és érzés is örökké a miénk marad, amíg a könyv világában éltünk, a szereplőkkel együtt izgultunk és féltünk, vagy épp sírtunk.

Köszönet érte a 21. Század Kiadónak!
Aki nem akar lemaradni erről az élményről, és még nem díszíti polcait ez a remekmű a kiadó honlapján már a filmes borítóval is megrendelhetitek 20% kedvezménnyel.

Értékelés: 10/10

Ui.: Tegnapi mozi előtt szerettem volna egy képet a nagy poszterrel. De Lali ennél kreatívabb volt :) Az mondta, most legyek én a lány a vonaton <3