A Nyári fuvallat Mary Alice Monroe trilógiájának második része.
Az első rész, a Nyári emlékek értékelését itt találjátok.

A történet a három féltestvér történetével folytatódik, akik együtt töltik utolsó közös nyarukat nagymamájuk, Marietta házában Sullivan's Island-en.

Az első rész Carson szemszögéből van elmesélve. A második kötetben pedig Dora életébe kaphatunk részletesebb bemutatást.

"Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál."

Az első rész elolvasása után, vártam a folytatást és a lányok történetét. De valahogy Dora nem lett a szívem csücske. Így kicsit nyögvenyelősen ment a könyv eleje.

Dora tipikusan azt a nőt testesíti meg, aki mindent felad a férjéért és a családjáért. De tényleg mindent: a saját igényeit, önmagát, álmait, vágyait. Egyszerűen alárendeli magát a környezetének, amit nem hogy nincs meghálálva, de inkább még ki is használják. És számomra az ilyen személyiség irritáló. Ezért nem örültem annyira, hogy ez a rész Doraról fog szólni.
De ahogy a fülszövegben is olvasható, Dora egy rosszullét után megvilágosodik és rájön, hogy nem szereti az eddigi életét és változtatnia kell rajta.
Ebben segítségére siet Carson, Harper, a Nagyi és bizonyos férfiak is jó hatással lesznek Dorára :)

Ezután már tetszett Dora személyisége is viselkedése. Néha még mindig kicsit bugyuta volt vagy túlreagálta a helyzeteket, de legalább változott, fejlődött és jó volt ezt látni.

Szerencsére Carson és Harper életébe is betekintést nyertünk, ahogy a Nagyiéba is.
Carsont az első könyvből már elég jól ismerjük, szerethető karakter. Újabb fordulatokat vesz az élete.
Harpert meg még csak kezdjük megismerni, hisz a 3 könyv lesz, ami róla fog szólni, és amit már nagyon várok.

Ahogy írtam a könyv első részének értékelésében is, a könyv olyan hétköznapi témákat tárgyal, amiket minden ember megtapasztalhat a saját életében. Nincsenek nagy izgalmak, hatalmas akciók a könyvben. Aki ilyenre vágyik, annak nem ez a megfelelő könyv.
De a maga egyszerűsége miatt pont olyan magával ragadó és jól esik olvasni mind az elmének, mind a léleknek.

A lányok személyisége miatt, szerintem a harmadik kötet lesz, ami számomra a legszerethetőbb és, amivel legjobban fogok tudni azonosulni. Hisz Harper korábban egy könyv kiadónak dolgozott, jelenleg titokban a saját könyvét írja. És egyszerűen imád olvasni, mindent ami a könyvekkel és az írással kapcsolatos. A hab a tortán pedig, hogy New Yorkból való :)

A kiadásért köszönet a General Press Kiadónak!

Értékelés: 10/8